Magyarul

Uvoðenje parlamentarne demokratije i tržišne privrede u republici Srbiji i nestanak ideološkog koncepta koji je odreðivao odnos Srba i Maðara u vreme realnog socijalizma èini neophodnim da se u kontekstu regulisanja meðunacionalnih odnosa sagledaju dosadašnji problemi i da se odrede za obe strane prihvatljive osnove za zajednièki život i za slobodan demokratski razvoj maðarske nacionalne manjine. Demokratska zajednica vojvoðanskih Maðara kao politièka organizacija oblikuje, izražava i zastupa kolektivne interese ove nacionalne manjine. Ovi programski ciljevi se uspešno ostvaruju u svakodnevnoj aktivnosti organizacije, stoga se ona sve više potvrðuje kao jedini legitimni predstavnik Maðara u Vojvodini. Polazeæi od u praksi potvrðenog legitimiteta Demokratska zajednica vojvoðanskih Maðara ima sve organizacione i politièke uslove da bude subjekt u razgovorima na ovu temu. Ona je spremna da preko svojih predstavnika i struènjaka neposredno uèestvuje u svim fazama pripreme novih zakona i propisa u delu koji se odnosi na položaj maðarske nacionalne manjine.

S druge strane, sam èin velikog prevrata u politièkom i u ekonomskom sistemu stvara i potrebu i slobodan prostor za demokratska rešenja. Uprkos teškim nasleðenim problemima u tretiranju maðarske nacionalne manjine interes je i republike i same manjine da se iznalaženjem takvih rešenja proces otvaranja prema Evropi podstièe i potpomaže.

Polazna taèka u razmatranju položaja maðarske nacionalne manjine u demokratskoj Srbiji je svakako oktobar 1988 godine. Tada je u Vojvodini došlo do pada dogmatskog režima koji je u odnosu na Srbiju bio u opoziciji, sa tendencijama zatvaranja i odvajanja u okviru republike. Za maðarsku narodnost, uprkos formalnim rezultatima na polju "ostvarivanja ravnopravnosti naroda i narodnosti", vladavina èelne grupe iz ovog režima koja je trajala skoro dve decenije, donela je ubrzane procese asimilacije, suštinski neravnopravnost i potiskivanje nacionalne svesti. Pogubne su posledice vladajuæeg ideološkog koncepta na planu obrazovanja. Obrazovni sistem je postao glavni generator ubrzanja procesa asimilacije. (Ovde treba reæi, da novi, republièki zakoni o obrazovanju ne donose pozitivne promene.)

Problem je u tome, što je nakon pada stare došla druga, u suštini boljševièki orijentisana, i za probleme meðunacionalnih odnosa nedovoljno kompetentna politièka garnitura koja u manipulisanim izborima ne samo što nije potvrdila sebe, nego je izgubila i onaj autoritet, koji je u poèetku imala. Nekompetentnost i nespremnost ove garniture da postojeæe probleme reši sredstvima karakteristiènim za parlamentarne demokratije, posebno se odrazilo na stanje meðunacionalnih odnosa. Dok je nova pokrajinska garnitura sa pravom kritikovala politièke metode i globalnu strategiju svojih prethodnika, na planu položaja nacionalnih manjina je ostala na starim, neprihvatljivim pozicijama. Nespremnost na dijalog, netolerancija i nerazumevanje suštine promena koje se dešavaju dovelo je do toga, da se ne samo u Demokratskoj zajednici vojvoðanskih Maðara postavlja pitanje, da li vlast želi da jednu nacionalnu manjinu gurne na stranu opozicije. Najsvežiji primer koji to potvrðuje je republièki referendum. Da li je moguæe da se referendum raspisuje izmeðu ostalog i sa ciljem da se naðu državni neprijatelji? Da li u demokratskom društvu zalaganje politièke organizacije za negativan odgovor znaèi akt rušenja države? I konaèno da li se može tvrditi, da razvrstavanje biraèkog tela po nacionalnosti tako kako je to u Vojvodini uèinjeno štampanjem glasaèkih listiæa posebno za narode i posebno za narodnosti, ne znaèi povredu principa tajnosti prilikom glasanja? Oni - meðu njima i odgovorni funkcioneri u pokrajini -, koji daju potvrdan odgovor na ova pitanja, znatno doprinose, da sada veoma velik broj Maðara u Vojvodini smatra, da je režim koji je uspostavljen posle oktobra 1988 godine represivniji nego onaj raniji.

Demokratska zajednica vojvoðanskih Maðara smatra, da model koji je u sistemu integralnog samoupravljanja primenjen pod kontrolom partije, nema više unutrašnjih rezervi i da ga treba zameniti novim. Nov model treba da bude u skladu sa veæ postignutim rezultatima u demokratskim zemljama. U tom smislu pojedinaèna i kolektivna prava nacionalne manjine se garantuju polazeæi od èinjenice da ona izviru iz opštih ljudskih prava. Garancije ovih prava se formulišu u pravnim normama u ustavu i u zakonima. Razvoj pluralistièkih društava na zapadu obezbeðuje demokratsko poštovanje razlièitosti najraznovrsnijih manjina kao i manjinskog mišljenja uopšte. Zavisno od konkretnih okolnosti neka manjinska prava se garantuju u sistemu pozitivne diskriminacije. Demokratska zajednica vojvoðanskih Maðara smatra, da je posle niza godina nastala nova situacija u Evropi, u kojoj demokratija i obezbeðenje prava nacionalnim manjinama uopšte predstavljaju važne uslove za integralnu Evropu.

U skladu stim Demokratska zajednica vojvoðanskih Maðara ne prihvata stav da je pitanje nacionalnih manjina iskljuèivo unutrašnja stvar svake zemlje, te saraðuje odgovorno ali samostalno sa organima maðarske države, kao i sa nekim meðunarodnim organizacijama. Pri tome se ne gubi iz vida potreba da se u kontaktima sa spoljnim faktorima ispolji lojalnost prema državi Srbiji.

Demokratska zajednica vojvoðanskih Maðara se zalaže za uspostavljanje manjinske samouprave koja se bazira na personalnom principu. Ovu instituciju shvata u obliku u kojem je bilo reèi i na konferenciji u Kopenhagenu, dakle kao javnopravnu koja æe omoguæiti izražavanje kolektivnih interesa odreðene nacionalne manjine, u ovom sluèaju Maðara u Vojvodini, kao i vršenje odreðenih funkcija koje joj država prepušta iz svoje nadležnosti. Personalni princip organizovanja je neophodan imajuæi u vidu èinjenicu da Maðari u Vojvodini žive praktièno na celoj teritoriji pokrajine.

Što se tièe same Demokratske zajednice vojvoðanskih Maðara, ona je politièka organizacija koja je nastala kao izraz potrebe maðarske nacionalne manjine za vertikalnim organizovanjem. Njen cilj je što efikasnije oblikovanje, izražavanje i zastupanje kolektivnih interesa ove nacionalne manjine. To je prva autentièna organizacija vojvoðanskih Maðara izgraðena demokratskim sredstvima odozdo, bez uticaja i nametanja rukovodstva spolja. Tesnu povezanost svih rukovodstava sa pripadnicima ove manjine dokazuje ne samo 18 hiljada organizovanih èlanova, veæ i èinjenica da je na poslednjem javnom izjašnjavanju 115 hiljada Maðara glasalo u skladu sa intencijama rukovodstva Zajednice. Politièko osvešæivanje i spremnost na politièko organizovanje je evidentna pojava kod vojvoðanskih Maðara posle 1988 godine. U Demokratskoj zajednici vojvoðanskih Maðara smatramo, da ova politizacija ima demokratski karakter i da je maðarska nacionalna manjina u Vojvodini spremna na saradnju i na ravnopravan zajednièki život sa svim narodima i nacionalnim manjinama koje žive u Srbiji i Jugoslaviji. Naravno, u skladu sa demokratskim društvenim okvirima i sa principima tržišne privrede ona ima i sopstvene kolektivne potrebe za autonoman društveni život, ali bez nastojanja da se zatvara jer želi da bude otvorena za sve civilizacijski vredne uticaje. Ovakav status Maðara kao nacionalne manjine u uslovima tržišnog privreðivanja i meðunarodnog otvaranja omoguæuje da ova manjina bez ideoloških mistifikacija bude most izmeðu Srbije i Maðarske.

3. Stav Demokratske zajednice vojvoðanskih Maðara prema pitanju teritorijalne celokupnosti Republike je utvrðen Programom Zajednice. Suština tog stava je pravo države da uspostavi suverenitet na celoj svojoj teritoriji. Demokratski metod u ostvarivanju suvereniteta je uslov izbegavanja meðunacionalnih sukoba, a sredstvo za približavanje je dijalog. Bez funkcionisanja pravne države nema efikasnog društva, ali kontrola vlasti koja se ostvaruje jedino u višepartijskom sistemu uslov je da se vlast ne kvari. Polazeæi od ovih principa Demokratska zajednica vojvoðanskih Maðara smatra, da je Kosovo momentalno najkrupniji problem Republike. Neprihvatljiva su nastojanja za ostvarivanjem etnièki èistog Kosova, ali samo primena demokratskih metoda i uspostavljanje dijaloga može da dovede do pravog rezultata: do ravnopravnosti svih i do slobodnog zajednièkog života. Priroda i osnovne karakteristike sukoba na Kosovu ukazuju bar na dve stvari. Prvo, da maðarska nacionalna manjina neposredno ne može da utièe na ishod. I drugo, posredan uticaj je moguæ, jer sopstveni doprinos ukupnoj demokratizaciji javnog života u republici kao i savesno obavljanje graðanskih dužnosti mogu pozitivno da utièu na razrešenje krize.

A parlamenti demokrácia és a piacgazdaság bevezetése a Szerb Köztársaságban és annak az ideológiai koncepciónak a megszüntetése, amely meghatározta a szerbek és a magyarok viszonyát a reálszocializmus idõszakában, szükségessé teszi, hogy a nemzetek közötti viszonyok szabályozásának összefüggésében megvizsgáljuk az eddigi problémákat és mindkét fél számára elfogadható alapokat teremtsünk a közös élethez és a magyar nemzeti kisebbség szabad demokratikus fejlõdéséhez. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, mint politikai szervezet megfogalmazza, kifejezi és képviseli a nemzeti kisebbség kollektív érdekeit. A szervezet napi tevékenységében a programcélokat sikeresen megvalósítja, így egyre inkább igazolja, hogy a vajdasági magyarság egyetlen legitim képviselõje. A gyakorlatban bebizonyosodott legitimitásából kiindulva a VMDK rendelkezik valamennyi szervezeti és politikai feltétellel ahhoz, hogy az e témáról folytatandó tárgyalásoknak alanya legyen. A szervezet kész saját képviselõivel és szakembereivel közvetlenül részt venni az új törvényeknek és elõírásoknak a magyar nemzeti kisebbség helyzetére vonatkozó részei elõkészítésének valamennyi fázisában.

Másrészt a politikai és a gazdasági rendszerben bekövetkezõ gyökeres fordulat önmagában is megteremti az igényt és a lehetõséget a demokratikus megoldásokra. A magyar nemzeti kisebbséghez való viszony terén örökölt súlyos problémák ellenére a köztársaságnak és magának a kisebbségnek is érdeke, hogy az ilyen megoldások felkutatásával ösztönözze és támogassa a nyitást Európa felé.

A demokratikus Szerbiában élõ magyar nemzeti kisebbség helyzetének vizsgálatában a kiindulópont mindenképpen 1988 októbere. A Vajdaságban ekkor következett be a dogmatikus rendszer bukása, amely Szerbiával szemben ellenzékben volt és a köztársaság keretében a bezárkózás és az elkülönítés tendenciáját képviselte. A magyar nemzetiség számára a "népek és nemzetiségek egyenjogúságának megvalósítása" területén elért formális eredmények ellenére a majdnem két évtizedig létezõ rendszer vezetõ csoportjának uralma az asszimilációs folyamat felgyorsulását, lényegében az egyenjogúság hiányát és a nemzeti tudat háttérbe szorítását hozta. Az oktatás területén az uralkodó ideológiai koncepció következményei végzetesek. Az oktatási rendszer vált az asszimilációs folyamat felgyorsulásának legerõteljesebb generátorává. (Itt meg kell említeni, hogy az új köztársasági oktatási törvények nem hoznak pozitív változásokat.)

A probléma abban jelentkezik, hogy a régi politikai garnitúra után egy másik, lényegében bolsevik orientációjú, a nemzetek közötti viszonyok problémáit illetõen nem kellõen kompetens garnitúra jött, amely a manipulált választásokon nemcsak hogy nem tudta bizonyítani létjogosultságát, hanem azt a tekintélyt is elvesztette, amely iránta kezdetben megnyilvánult. E garnitúra illetékességének és ama készségének hiánya, hogy a létezõ problémákat a parlamenti demokráciára jellemzõ eszközökkel oldja meg, különösen a nemzetek közötti viszonyok alakulásában nyilvánult meg. Az új tartományi garnitúra ugyan joggal kritizálta elõdei politikai módszereit és globális stratégiáját, de a nemzeti kisebbségek helyzetét illetõen megmaradt a régi, elfogadhatatlan álláspontok mellett. A párbeszédre való készség hiánya, az intolerancia és a bekövetkezõ változások lényegének meg nem értése oda vezetett, hogy nemcsak a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségében teszik fel a kérdést: vajon a hatalom az ellenzék oldalára akar-e taszítani egy nemzeti kisebbséget. A legfrissebb példa, amely ezt bizonyítja, a köztársasági népszavazás. Lehetséges-e, hogy a népszavazást többek között azért írják ki, hogy az állammal szemben álló ellenségeket találjanak? Vajon egy demokratikus társadalomban egy politikai szervezet állásfoglalása a nemleges válasz mellett egyben az állam megdöntését szolgáló aktust jelenti-e? És végül lehet-e azt állítani, hogy a választópolgárok osztályozása nemzeti hovatartozás szerint, úgy ahogyan az a Vajdaságban történt, a nemzetiségeknek és a nemzeteknek nyomtatott külön-külön szavazólapok alkalmazásával, nem a szavazás titkossága elvének megsértését jelenti? Azok - köztük felelõs tartományi tisztségviselõk is - akik e kérdésekre igenlõ választ adnak, nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy jelenleg a vajdasági magyarok rendkívül nagy része úgy látja, hogy az 1988 októbere után létrehozott rendszer a korábbinál represszívebb.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége úgy véli, hogy az integrális önigazgatás rendszerének keretében a párt ellenõrzése alatt alkalmazott modell belsõ tartalékai kimerültek, ezért azt újjal kell felcserélni. Az új modellnek összhangban kell lennie a demokratikus országokban már elért eredményekkel. Ilyen értelemben a nemzeti kisebbségek személyi és kollektív jogait abból a ténybõl kiindulva szavatolják, hogy azok az általános emberi jogokból erednek. E jogokat az alkotmányos és törvényes rendelkezések szavatolják. A nyugati pluralista társadalmak fejlõdése biztosítja a legsokfélébb kisebbségek és általában a kisebbségi vélemény különbözõségének demokratikus tiszteletben tartását. A konkrét körülményektõl függõen egyes kisebbségi jogokat a pozitív diszkrimináció rendszerében szavatolják. A VMDK úgy véli, hogy sok év után Európában olyan új helyzet alakult ki, amelyben a demokrácia és a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása az integrális Európa fontos feltétele.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nem fogadja el azt az álláspontot, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése minden ország kizárólagos belügye, ezért felelõsségteljesen, de önállóan együttmûködik a magyar állam szerveivel és egyes nemzetközi szervezetekkel. Ezzel összefüggésben a Közösség figyelmet fordít annak szükségességére, hogy a külsõ tényezõkkel fenntartott kapcsolatokban kifejezze a szerb állam iránti lojalitását.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége amellett van, hogy az alkotmányon keresztül teremtsék meg a kisebbségi önkormányzatot, amely a perszonális elven alapszik. A Közösség ezt az intézményt abban a formájában értelmezi, ahogyan arról a koppenhágai konferencián is szó volt, tehát olyan közjogi intézményként, amely lehetõvé fogja tenni egy meghatározott nemzeti kisebbség - ez esetben a vajdasági magyarság - kollektív érdekeinek kifejezõdését, valamint bizonyos funkciók ellátását is, melyeket az állam saját illetékességi körébõl átenged számára. A szervezõdés perszonális elve azon tényre való tekintettel szükséges, hogy a magyarság gyakorlatilag a Vajdaság Tartomány egész területén megtalálható.

Ami a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét illeti, az egy olyan politikai szervezet, amely a magyar nemzeti kisebbség vertikális szervezõdése iránti igény kifejezõdéseként jött létre. Célja a nemzeti kisebbség kollektív érdekeinek minél hatékonyabb megfogalmazása, kifejezése és képviselete. Ez a vajdasági magyarság elsõ autentikus szervezete, mely demokratikus eszközökkel alulról építkezik, a vezetõség külsõ befolyása és nyomásgyakorlása nélkül. Valamennyi vezetõség szoros kötõdését e kisebbség tagjaival nemcsak a 18 ezer szervezeti tag bizonyítja, hanem az a tény is, hogy a legutóbbi nyilvános véleménnyilvánításon 115 ezer magyar szavazott a Közösség vezetõsége intencióival összhangban. 1988 után a vajdasági magyarság politikai eszmélése és készsége a politikai megszervezõdéshez evidens jelenség. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségében úgy látjuk, hogy e politizálódásnak demokratikus jellege van, és hogy a vajdasági magyar nemzeti kisebbség kész az együttmûködésre és az egyenjogú közös életre minden néppel és nemzeti kisebbséggel, mely Szerbiában és Jugoszláviában él. Természetesen a demokratikus társadalmi keretekkel és a piacgazdasági elvekkel összhangban vannak saját kollektív igényei is az autonóm társadalmi életre vonatkozóan, de mentes a bezárkózási törekvésektõl, mert nyitott akar lenni minden értékes civilizációs hatás iránt. A magyarok mint nemzeti kisebbség ezen státusa a piacgazdálkodás és a nemzetközi nyitás feltételei közepette lehetõvé teszi, hogy a kisebbség ideológiai misztifikáció nélkül a Szerbia és Magyarország közötti híd szerepét töltse be.

3. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének a köztársaság területi integritásával kapcsolatos álláspontját a Közösség programja határozza meg. Ennek az álláspontnak a lényege az állam azon jogán alapul, hogy egész területén érvényesítse szuverenitását. A szuverenitás megvalósításának demokratikus módszere a nemzetiségi konfliktusok elkerülésének feltétele, a közeledés eszköze pedig a dialógus. A jogállam mûködése nélkül nincs hatékony társadalom, de a hatalomnak az egyedül a többpártrendszerben megvalósuló ellenõrzése a feltétele annak, hogy a hatalom ne romoljon meg. Ezen elvekbõl kiindulva a VMDK úgy véli, hogy Kosovo pillanatnyilag a köztársaság legnagyobb problémája. Elfogadhatatlan az etnikailag tiszta Kosovóra irányuló törekvés, de csak a demokratikus módszer és a dialógus megteremtése vezethet valódi eredményhez: mindenki egyenjogúságához és a szabad együttéléshez. A kosovói összetûzés természete és alapvetõ jellege legalább két dologra mutat rá. Elõször, hogy a magyar nemzeti kisebbség közvetlenül nem befolyásolhatja a kimenetelt. Másodszor, a közvetett befolyás lehetséges, mert a köztársaságon belüli közélet általános demokratizálásához való hozzájárulás és a polgári kötelezettsége lelkiismeretes teljesítése pozitívan hathatnak a válság megoldására.

[A VMDK dokumentuma. Melléklet Ágoston András Slobodan Miloševiæhez > 1990. VII. 27-én intézett leveléhez (l900727a).]